Notesz

Tanulmányunkban egy a magyar, kis és nyitott gazdaságot leíró dinamikus, sztochasztikus általános egyensúlyi (DSGE) modellt mutatunk be.

Interjú Romsics Ignác történésszel az 1930–33-as válságidőszakról.

Kormányozni egyáltalán nem könnyű. Kellenek hozzá politikai és szakértői készségek egyaránt. Ezeket párhuzamosan kell fejleszteni, vagyis csapatot kell építeni. Ha egy párt nem képes egyetlen (de inkább több) potenciális miniszterelnököt sem kitermelni magából – és mindegy, hogy a belső megosztottság, általános népszerűtlenség vagy a szellemi sivárság miatt –, akkor az alkalmatlan szerepére, nem működik a polgári demokrácia pártjaként.

A magyarok destruktívak, félnek a progressziótól, gyakorlatilag nem képesek demokratikus keretek között élni.

Szeretjük abban a tévhitben tartani magunkat, hogy Magyarországon a szürkeállomány kiváló, világhírű tudósaink vannak, egyetemeink és kutatóintézeteink tele vannak nagyszerű eredményeket produkáló szakemberekkel, az egyetlen baj, hogy […] kivéreztetik a szellemi műhelyeket, megásva ezzel az ország sírját.

„Sokkoló” című szórólapjukon például a következő kérdéseket teszik föl: „Biztos fizetni tudja majd az elszabaduló lakáshitelét? Biztos, hogy holnap is lesz munkahelye? Biztos megengedheti magának, hogy megbetegedjen?”